Mentesek és alternatívák a táplálkozásban – kerekasztal-beszélgetés a SIRHA-n

Szívesen mondanánk, hogy a „Mentesek és alternatívák a táplálkozásban” elnevezésű, az Agrárminisztérium által szervezett kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a SIRHA kiállításon tartottak meg, megszületett a megoldás a növényi alapú termékek elnevezésére és a csomagolása, címkézése tekintetében, de még most sem került pont az elmúlt évek legnagyobb vitájának végére. A számos ágazatot és szervezetet képviselő résztvevők beszélgetéséből az viszont erőteljesen kidomborodott, hogy nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, és a közös nevező megtalálása nem is olyan könnyű feladat.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői voltak (alfabetikus sorrendben):

• Balázs Ildikó Auchan, Országos Kereskedelmi Szövetség társelnök
• Csorbai Attila Baromfi Terméktanács, elnök
• Fekete Zoltán Magyar Márkaszövetség, főtitkár
• dr. Felkai Beáta Agrárminisztérium, helyettes államtitkár
• Harcz Zoltán Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, ügyvezető igazgató
• Miskolczi István Növényi Alapú Élelmiszereket Gyártók és Forgalmazók Országos Szövetsége, ügyvezető
• dr. Pleva György Nébih, igazgató
• Szűcs Zsuzsanna Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, elnök
• Vörös Attila Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége, ügyvezető igazgató

A beszélgetést Jakupcsek Gabriella újságíró, műsorvezető moderálta.

A főbb témák a termékek elnevezése, a fogyasztók edukálása, az áfa és különadók csökkentése, és az áruházi elhelyezések voltak. Összefoglalónkban az elhangzott legfontosabb gondolatokat és szempontokat gyűjtöttük egybe.

Alternatíva, imitátum, helyettesítő – Hogyan nevezzelek?

Felkai Beáta felvezetője után Vörös Attila vette át a szót elsőként. Elmondta, hogy Magyarországon a növényi alapú élelmiszerek és mentes termékek elnevezési evolúciójában most épp alternatívánál tartunk, de volt már más is. Nem könnyű egy mindenki számára megfelelővel előrukkolni, mert nem egy kategóriáról beszélünk. Vannak élelmiszerek a spektrum egyik végén 100%-os eredeti állati eredetű fehérjetartalommal, és 100% növényi összetevőkkel a spektrum másik végén. Ezen a csúszkán a fogyasztói igények megválaszolásával szinte bármit létre lehet hozni. Vannak az imitáló megoldások, ezek jellemzően olcsóbbak, és vannak az innovatív termékek. Fontos látni, hogy mindezekre nem lehet ráhúzni egyetlen definíciót és nem szabad egybekeverni a piacon jelen lévő sok különböző funkciójú terméket.

Ami az elnevezést illeti, a jelenlévők közül többen felvetették, hogy az MTA-nak is kellene ezzel foglalkoznia, hiszen egy aktív nyelvi kérdésről van szó. A gyártók és a különböző szervezetek, valamint a minisztérium próbálhat jogászkodni, de közben van egy valóság kint az utcán. Az élő nyelvünk. Amikor bemegyünk egy kávézóba, akkor a köznyelvi használat alapján azt kérdezik tőlünk, növényi tejet kérünk-e a kávénkba.

Harcz Zoltán szerint könnyű helyzetben vagyunk, hiszen az európai uniós jog, a hazai jog és még egy európai uniós bírósági ítélet is megerősíti azt, hogy a tej, vaj, sajt, joghurt és egyéb kifejezések állati eredetű, tehéntől származó termékek. Szerinte a magyar tejipar elért odáig, hogy látja, van egy másik iparág, a növényi alapú élelmiszerek előállítói és fogyasztói. Szerinte kölcsönösen elfogadottá vált, sőt vannak olyan gyártók, akik mind a két termékfajtát kínálják. A probléma szerinte a kreatív marketingesekkel van, akik a magyar boltok polcaira odateszik a növényi italt és pl. mylk-nek (y-nal) vagy mliknek nevezik. Ezeket a termékeket megtévesztőnek tartja, különösen a tejfehérje- vagy laktózérzékenyekre gondolva, akiknél komoly egészségügyi problémák léphetnek fel, ha a két terméket összetévesztik. Szerinte a tejipar nagyon kreatív, 500-1000 féle tejterméket, akár laktózmentes változatban is előállít.

Jakupcsek Gabriella fogyasztói szemmel hozzátette, hogy bizony ő maga is gyorsnak szokta olvasni a gyros szót. Miután tudjuk, hogy a vásárlók nagy része 1 mp alatt hozza meg egy termék megvásárlásáról a döntését, tényleg nagyon fontos kérdés, hogy ne legyen félreérthető az elnevezés.

Balázs Ildikó a kereskedelem képviseletében elmondta, nekik az a feladatuk, hogy a kereskedelem választ adjon a fogyasztói szükségletekre, a fogyasztói szokásokra fókuszáljon. Amíg nincs jó szabályozás, addig a fogyasztóért vívott harcban a lehetőségek határtalanok, és a marketingesek kreativitásán valóban rengeteg múlik. Amit most tudomásul kell venni, az az, hogy a fogyasztók lelkesek a növényi alapú termékek iránt. Ezek a típusú termékkategóriák évről évre kétszámjegyű növekedést produkálnak az eladásokban. A fogyasztóknak egyértelműen van erre igényük, a kereskedőknek pedig erre választ kell adniuk. Egy nemrégiben készült piackutatás azt igazolta, hogy 1000 megkérdezett háztartás 78%-ában használnak valamilyen növényi alapú élelmiszert helyettesítőként. Ez óriási szám. 58% pedig azt mondta, hogy nyitott rá, hogy kipróbáljon ilyen típusú termékeket. Az, hogy ezeknek milyen a jelölése a gyártók által, egy közös gondolkodás eredménye lesz.

Miskolczi István, NÉGYOSZ képviseletében két oldalról közelítette meg a témát. Az egyik szakmai, mivel 2023-ban, a Szegedi Egyetem élelmiszermérnöki kara végzett egy kutatást, ahol nem a fogyasztókat kérdezték meg, hanem az élelmiszermérnökök véleményére voltak kíváncsiak. Az ő köreikben a helyettesítő és pótló megnevezések lettek kívánatosak. A kutatásban résztvevők közt azok, akik az élelmiszerszakmában dolgoznak, az alternatíva és az imitátum szavakat hátrányosan ítélték meg.

A másik megközelítés, hogy a NÉGYOSZ is végzett egy országos reprezentatív felmérést 2023 végén, és ennek adatai alapján a magyar lakosság 13%-a vallotta magát flexitáriánusnak, kb. 2%-a vegetáriánusnak és 1% vegánnak. A kutatás kérdései egy vonalba voltak hozva az uniós felmérés kérdéseivel, így az eredmények is összehasonlíthatóak. Ez alapján a flexitáriánusok aránya az unióban 27%, és a vegán, vegetáriánusra ott kb. a duplája, mint a magyar válaszadók között. István véleménye, hogy Magyarország ezekben a fogyasztói szokásokban mindig hátul helyezkedik el, de követni fogja az európai trendeket, ezért ezen a területen mindenképp fejlődésre számíthatunk.

Pleva György szerint az imitátum degradáló kifejezés. A pótló és helyettesítő szintén negatív, mert azt jelenti, hogy valami nincs, ezért pótolni, helyettesíteni kell. Míg az alternatíva egy választási lehetőséget jelent a különböző termékek közül. Az imitátum szó viszont azt is magában foglalja, hogy ugyanazt a lehetőséget kínálja a fogyasztónak, miközben az ő egészségügyi vagy lelkiismereti állapotát is figyelembe tudja venni. A Nébih képviseletében elmondta, üdvözli az ellenőrzéseket és a bejelentéseket az érdekvédelmi szervektől. Az ő dolguk ezt a piacot felügyelni és a hatóságok felé jelezni, ha nincs minden rendben.

Szűcs Zsuzsanna dietetikusi szempontból a fogyasztói aspektus fontosságát hangsúlyozta. Oda kell figyelni arra, hogy a fogyasztó miként helyezi a tányérjára a terméket, és ez lehetne egy jó kiindulási pont az elnevezés kiválasztásánál is.
A flexitáriánus szóra is reflektált. Vannak, akik nagyon erősen definiálják magukat, állati eredetű vagy növényi eredetű termékek fogyasztása mellett, és van egy széles réteg, akik párhuzamosan fogyasztják ezeket a termékeket. Dietetikusként fontosnak tartja, hogy a fogyasztó tudja, hogy ez milyen következményekkel jár pl. a tápanyagbevitel szempontjából. Bár a növényi ételek piaca nagyon innovatív és a gyártók egyértelműen törekednek a tápanyagok megjelenítésére ezekben a termékekben, nagyon fontos, hogy a fogyasztó tudja, hogy ha kihagyja az állati eredetű termékeket az étrendjéből, akkor milyen tápanyagokat szükséges lehetőség szerint jól hasznosuló forrásból bevinnie a hiánybetegségek elkerülése érdekében. Ez történhet dúsított élelmiszerrel vagy akár étrend-kiegészítővel.

Miskolczi István szerint mondjuk ki, hogy tápanyagtartalomban nem alternatíva a növényi alapú termék, viszont ha a funkcionalitást nézzük, pl. amikor a növényi italt a kávéba töltjük, akkor igen. Megemlítette az MDOSZ Okostányérját, amely segítségével nem kell dietetikusnak lenni ahhoz, hogy követni tudjuk, melyik tápanyagtípust miből tudjuk fedezni és mivel tudjuk kiváltani.

Fekete Zoltán szerint politikai, üzletpolitikai szabályozási kérdés, hogy nevén nevezzük-e a gyereket vagy kitalálunk valami újat. Márkás termékeket képviselnek, amelyek innováción alapulnak, az imitátum kifejezést pedig nagyon nem szeretik. Szerintük úgy alakul a skála, hogy van az imitátum, középen helyezkedik el a hagyományos termék, és a skála másik végén az innovatív termék. Az imitátumot nem, az innovációit viszont támogatják.

Jelölések, piktogramok

Jakupcsek Gabriella összefoglalta, hogy a nyelvészeknek fontos szerep jut ebben, de vásárló nem nyelvi alapon különböztet meg. És itt jön a marketing: a csomagolás hasonlósága és a piktogram, a jelölés. Ha abból indulunk ki, hogy van egy olyan generáció, amelyik már jelölésekből és piktogramokból fog tájékozódni a világban, akkor nem biztos, hogy egy hasonló idegen nyelvi szóban, hanem a jelölésekben kell majd gondolkozni. De vajon a vásárló a termékek csomagolását mennyire téveszti össze? Honnan tudja, mire jó a termék és mire nem? Kinek való és kinek nem? Egyáltalán megtévesztésnek hívjuk-e, szándékosan vagy véletlenül, az ilyen eseteket?

Felkai Beáta szerint a jelölések, piktogramok tényleg fontosak, de már rengeteg van kialakítva és került használatba. Egy-egy terméken már annyi piktogram tűnik fel, hogy nincs hozzáadott értéke. A védjegyhasználónak is el kell gondolkodnia, hogy a rendelkezésre álló jelölésekből mit tesz rá a csomagolásra. Ráadásul a fogyasztó sokszor nem is tudja, hogy egy-egy olyan tanúsító védjegy, amely mögött valami plusz van, mit takar.

A fogyasztó edukálható?

Az elnevezésen és piktogramokon való, különböző szempontokat felvonultató vita mellett azonban az ágazat szereplőinek nagy a felelősségük abban is, hogy hogyan fogják tájékoztatni és edukálni a fogyasztókat, és ez bizony nem könnyű feladat.

Szűcs Zsuzsanna elmondta, szeretnénk mindent átadni, ami fontos, ugyanakkor a kutatások azt mutatják, hogy minden második magyarnak erős nehézséget okoz a táplálkozással kapcsolatos információk feldolgozása, kontextusba helyezése és alkalmazása. Túl sokat várunk a fogyasztótól, várjuk, hogy tisztában legyen a pontos fogalmakkal, miközben az alapvető iskolai oktatás alapján sincs fogalmuk a gyerekeknek és felnőtteknek sem, hogy mi az a fehérje, mi az a zsír, és hogy a túró egy tejtermék. Ilyen nehezített szintről indul a kommunikáció, és közben el szeretnénk várni, hogy a fogyasztó a sok információt a címkén megnézze, értelmezze és hozzon jó döntést.

Csorbai Attila a tudatos fogyasztó kifejezést ízlelgette. Van ilyen? Tudatosnak tekintjük azt a társadalmat, amelyik nem tudja, mi a fehérje, mi a zsír vagy a szénhidrát, de azt gondoljuk, hogy tudni fogja, mi a különbség állati fehérje és növényi fehérje között? Ezt kellene tisztába tenni. Ha ezt az alapot elérjük, akkor van értelme képezni a fogyasztót, amikor már tudja, hogy a különböző termékcsoportok milyen funkcióval rendelkeznek.

Pleva György bedobja a tudatos vásárló fogalmát. A fogyasztók közül 10-ból 1 tudatos, a vásárlók közül viszont 10-ből 2-3. Aki a család számára bevásárol, az vállalja a felelősséget, hogy a család költségvetésének megfelelően, de egészségesen ellátja őket úgy, hogy közben mindenki jól is lakjon. Az elnevezések és piktogramok kérdésében szerinte ezeknek a termékeknek van egy nevük, és ez a legjobb tájékoztatás. Példának a csokoládét hozta, amelynél ugye az értékes kakaóvajat próbálják hol kókuszzsírral, hol pálmaolajjal helyettesíteni, és ennek meg is van a következménye, hiszen nem azt az élvezeti terméket kapjuk, hanem valamit, ami hasonlít hozzá.

Miskolczi István szerint az európai élelmiszerszabályozásban a frontoldali jelölés egy darázsfészek, országok és iparágak harcolnak egymással. Ugyanakkor a növényi alapú élelmiszereknél van néhány olyan jelölés és védjegy, amit ezt a típusú étrendet követők figyelnek, és ez alapján meg tudják különböztetni, hogy ez vegán, vegetártiánus stb. Aki ezzel foglalkozik, az tudja. A fogyasztók általános tudatossága azonban nem is várható el. Ennek megoldására el kellene mennünk az oktatás reformja irányába, amelyben évtizedek alatt érhető el jelentős változás. Ezt a problémát viszont már az idén meg kellene oldani. Megoldás lehetne egy Okostányérhoz hasonló egyszerű magyarázat, hogy „kedves fogyasztó, ha ezeket eszed, akkor kb. jól eszel”.

Az érem másik oldala viszont, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a fogyasztók nem tudják. De a Nébih “Imitátumok fogyasztói szemmel: segítség vagy megtévesztés?” című kutatásánál, amikor meg kellett jelölni, hogy melyik imitátum és melyik alternatíva, a válaszadók 80-90% fölött helyesen tudták a növényi alapúakat megjelölni. Az imitátumoknál pocsék volt az arány, nem tudták megkülönböztetni, a növényi alapú élelmiszereknél viszont jó volt az arány, és ez feltételez egy olyan tudatosságot, hogy bár nem teljesen tudják, hogy mi micsoda, de azt tudják, hogy ezt a terméket nem veszik meg, mert szójából készült, azt meg megveszik, mert húsból – vagy fordítva.

Azt szeretnénk tehát, hogy a fogyasztó tehát olvassa el és tudja értelmezni a címkét. De aki még nem próbálta, próbálja ki, hogy elmegy vásárolni, csak növényi terméket vesz, és elolvassa ott a boltban az összes címkét. István ezt csinálja 8 éve, és nagyon hosszúak a vásárlásai. Pedig az allergének ki vannak emelve, csak ezeket a kiemelt részeket kell megnézni, és abból már majdnem látszik, hogy a termék növényi alapú-e, kivételek ez alól a hústermékek.

Vörös Attila szerint abban mind egyetértenek, hogy legyenek tájékozott fogyasztók. 1 másodperc idő van, amíg a vásárló leveszi a polcról a terméket és dönt. Nagyon jó kezdeményezések vannak a Nébih-hel arra, hogy legalább a minőségmegőrzési időt nézzék a fogyasztók. És ha azt megnézték, tudják, hogy mi a különbség a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő között. Ez alap lenne, és amíg még ez is fejlesztendő, addig nagyon távoli cél, hogy a vásárlók tudatosan döntsenek. A vásárlási szituáció eleve hátrányos. A saját példájából is tudja, hogy otthon, a vacsora közben kezdi el forgatni a ketchupos flakont, mert akkor van ideje megnézni.

Az árak, az áfa és a különadók kérdése

Fekete Zoltán kihangsúlyozta, hogy van egy viszonylag egyszerű, döntő szempont, ami ebben az 1 másodperces vásárlási döntésbe belefér, ez pedig az ár. 2-3 évvel ezelőtt a növényi italok jellemzően 599-699 Ft között voltak, a tej pedig 249-279 Ft (ESL, UHT). Aztán jött a 43-51% közti élelmiszerinfláció, megbolydultak az árak, de a fogyasztónak az árkülönbség egy elég jó jelzés maradt arra, hogy melyik a hagyományos, és melyik az innovációs termék. 27% áfa terheli az innovatív termékeket, a tejen meg 5% áfa van. Ha folyamatosan a fenntarthatóságról beszélünk, meg arról, mi a jó a fogyasztónak, és nevezéktanon meg piktogramon gondolkodunk, akkor talán azon is érdemes lenne, hogy indokolt-e az, hogy az EU-s tagállamok közt Magyarország azon 6 tagállam között van, ahol magasabb az áfa a növényi italokon, mint a tejeken.

Vörös Attila hozzátette, dupla hátrányban vannak az innovatív jellegű termékek, amelyek egy modern irányba húznának el, de bizonyos esetben még népegészségügyi termékadót is fizetnek a magasabb áfán túl, szemben az összes többi polcon lévő termékkel.

Áruházi elhelyezés: külön vagy mellé?

Jakupcsek Gabriella átvezetésében összefoglalta, hogy a jelenlévők egyetértettek abban, hogy van egy komoly edukációs kérdés, amelyet a fogyasztói igény is előhív, hiszen azt kell kiszolgálni. De mi a helyzet a termékkihelyezéssel? Az átlagfogyasztó bemegy egy áruházba, és óriási segítség neki, hogy balra menjen vagy jobbra. Egymás mellett legyen pl. a tehéntej és a növényi ital, vagy jól elkülönítve egymástól?

Balázs Ildikó az Auchan képviseletében elmondta, hogy kb. 30 éve az olcsóbb alapanyag-kiváltás szempontjából létrejöttek termékek (pl. ilyen a Frissföl), és odahelyezték őket a tejföl, vagy a sajtimitátumokat a sajtok mellé. Abból indultak ki a kereskedelemben, hogy egy fogyasztói szükségletre adnak egy választ. A tejipar kreatív volt, mert olyan alternatív élelmiszereket állított elő, amelyeknek az érzékszervi tulajdonságai jól tudták kiváltani ezeket az élelmiszereket.

Ildikó a tájékoztatás és edukáció témájához azt is hozzátette, hogy a közösségi médiában nagyon erősen vannak ösztönözve a fiatalok és a női vásárlók. A vásárlások nagy részét a nők bonyolítják le, ők azok, akik a családi kasszát felügyelik és eldöntik, hogy mit fognak hazavinni. Az edukáció nagyon lényeges kérdés, mert ha az jól sikerült, akkor bárhova tesszük azt a növényi alapú terméket, meg fogja keresni a fogyasztó a boltban. Az a tapasztalat, hogy az üzletek nagyon változatosan jelenítik meg a termékek elhelyezését, és erre nincs szabály. Az Auchan is próbálgatja, teszteli, hol tud nagyobb forgalmat elérni, hogy találja meg jobban a fogyasztót, mert aki ezeket a termékeket keresi, biztosan el fog menni ahhoz a polchoz. A mai napig a frissföl a tejföl mellett van, a sajtimitátumok a sajtok mellett vannak, de a mentes élelmiszerek minden egyes kiskereskedelmi hálózatnál egy külön szekciót képviselnek. Szegmentálni érdemes ezeket a kategóriákat.

Ildikó azonban a nagyobb kereskedőket képviseli, de a sarki kisboltban nincs lehetőség külön sarkot, külön pultot fenntartani a különböző termékkategóriáknak. Lehet egy ajánlással előállni, de annak teljesíthetősége változó. És akkor még nem is beszéltünk az online kereskedelemről.

Hazai és nemzetközi termékkínálat

Miskolczi István felvetette, hogy Németországban a flexitáriánusok aránya a tavalyi felmérés során 40% volt, Hollandia volt a második 37%-kal. Ha ilyen irányú változás hazánkban is elindul, akkor ez egy sokkal nehezebb kérdés lesz, hiszen nem 4 helyet fognak elfoglalni az adott kereskedelmi egységben a növényi élelmiszerek. Miután a NÉGYOSZ a hazai növényi élelmiszergyártók érdekvédelmi szervezete, hozzátette, hogy a most polcokon található növényi alapú termékek kb. 80%-a külföldi termék. A növényi italok piacán nincs is magyar gyártó. Jó közgazdászok számolgatják, mi lenne ennek a belépési költsége, és a számítások alapján azt mondják, hogy vélhetően nem is lesz.

Balázs Ildikó elmondta, a választék felülvizsgálata a kereskedő feladata. Abból próbálja a választékot összeállítani, ami elérhető a piacon, és a magyar termékek elérhetősége még eléggé korlátolt. Az ár a jelenlegi gazdasági helyzetben meghatározza a fogyasztói döntéseket, de annál, hogy honnan vásárolják ezeket a termékeket, most fontosabb, hogy egyáltalán legyen a polcon. Mert ha a fogyasztó bemegy hozzájuk, nekik terméket kell biztosítaniuk.

Fekete Zoltán úgy véli, mert a márkaépítés nagyon sok pénzbe kerül. Úgy látják, az elmúlt 2 évben a növényi alapú termékek európai piaca 20-21%-kal növekedett, ez egy nagyjából 6 milliárd eurós piac, és nagyon sok új belépő van. Régi szereplők pedig váltanak, és új terméksorokat csinálnak, valamint start up-ok is felbukkantak. Nagyon sok szabályozási, nyelvpolitikai kérdést az üzlet és a pénz is motivál.

Van-e jó gyakorlat az Európai Unióban?

Jakupcsek Gabriella összefoglalta az elhangzottakat. „Beszéltünk az árról, az elnevezésről, a termékek valódi tartalmáról és az edukációról. Ezek nem állnak meg magukban, csak együtt. Van egyébként az Európai Unióban jó példa, amit érdemes átvenni?”

Miskolczi István erre úgy válaszolt, hogy ha szeretnénk egy uniós térképet rajzolni, az észak és a dél nagyon elszakad egymástól, és a közép megint másik dolgot csinál. Nem látunk olyan összefüggést, amire azt lehetne mondani, hogy pl. a dán vagy a portugál jó és követendő példa. Ami még rosszabb: vannak egymásnak ellentmondó döntések és cselekvések. Pl. a cseheknél egyik héten felmerül, hogy tiltsák be pl. a laborhúsokat, majd a másik héten azt halljuk, hogy hány százmillió eurót szeretnének rákölteni. Uniós szinten is kitűztek fejlesztéseket, amelyek megvalósítása végül elmaradt. Ezeket egyszer csak újra elő fogják venni, hiszen valószínűleg politikai indíttatásból vannak hátrafogva, és akkor mi, magyar szereplők le leszünk maradva, és uniós szinten nem fogunk tudni megfelelni.

Felkai Beáta szerint sincs egy jó európai gyakorlat. A tej az kötött, és a hús fogalma is definiálva van, csak a húskészítményé nincsen. Néhány tagállamban látunk kezdeményezést, de ez nálunk csak az Élelmiszerkönyvi részen fut.

Vörös Attila szerint ez kulturális kérdés is. A 26 tagállami piacból lehet bizonyos dolgokat általánosítani, pl. az élelmiszerhigiénia pont egy ilyen. De nagyon érdekes kérdés, hogy itthon mire jutunk az is-is fogalmakkal. Vannak extrém kreatív marketing megoldások, de ezek azok, amik túlmennek bizonyos határokon és az uniós szabályokat is sértik már. Tehát van egy általános keret, ami fix és jó, hatósági folyamat betartatni és a vadhajtásokat minden irányból lenyesegetni.

Összegzés

Felkai Beáta zárszóként elmondta, hogy azt a fogalmat, amit évek óta keresnek, most sem találták meg a beszélgetés résztvevői, de az látható, mekkora feszültség van ebben a témában. A közelgő feladataiknak említette, hogy a fogyasztói edukációra jó lenne forrást találni, és adót is csökkenthetnének. Erről a témáról muszáj még beszélni, átfogóan. Itt és most nem zárható le, és abban maximálisan igaza van minden megszólalónak, hogy mindegy, milyen forrásból, de közösen tudnak fogyasztói edukációt mellé tenni. Forrásigényes, de szándék kérdése is, és ha különböző szemszögből közelítjük meg a témát, akkor hátha hatékonyabb. Megköszönte az elhangzott tapasztalatokat, nézőpontokat és az impulzusokat.